Ezüst árfolyam

Az ezüst kettős természetű eszköz: egyszerre nemesfém és ipari nyersanyag. A globális éves felhasználás közel fele — a Silver Institute becslése szerint mintegy 50% — ipari célokat szolgál: napelemek (fotovoltaikus cellák), elektronika, autóipari elektromos rendszerek, forrasztóanyagok, orvosi eszközök és 5G-hálózati komponensek. A maradék az ékszeripar, az ezüstnemű, illetve a befektetési kereslet (érmék, rudak, tőzsdén jegyzett alapok) között oszlik meg. Ez a szerkezet magyarázza, hogy az ezüst miért érzékenyebb a globális ipari konjunktúrára, mint az arany.

A kínálati oldalt a bányászati termelés és az újrahasznosítás határozza meg. Az éves globális bányászati kibocsátás mintegy 25 000 tonna körül alakul, a legnagyobb termelő Mexikó, ezt követi Kína és Peru. Strukturális sajátosság, hogy a kibányászott ezüst 70-80%-a melléktermékként kerül a felszínre réz-, ólom- és cinkbányákból — vagyis az ezüstkínálat a bázisfémek piacához kötött, és nem reagál rugalmasan az ezüstár emelkedésére. A Silver Institute több éve strukturális hiányt regisztrál a piacon: a kereslet meghaladja a primer kínálatot.

A monetáris oldalon az ezüst árfolyamát a reálkamatok, a dollár erőssége és az inflációs várakozások mozgatják — hasonlóan az aranyhoz, de jellemzően nagyobb amplitúdóval. A piaci szakzsargon arany-ezüst arányról (gold-silver ratio) beszél: ez azt mutatja, hány uncia ezüstöt ér egy uncia arany. A történelmi átlag 60-70 körül mozog, de a mutató szélsőséges piaci helyzetekben 30-tól 100 fölé is kilenghet, és a két fém relatív értékeltségének népszerű viszonyítási pontja.