A legrégebbi ETF-ekről szóló összeállítások szinte mindegyike a SPDR S&P 500-zal kezdődik. Érthető is — máig ez a világ legnagyobb ETF-je. A State Street viszont mást ír az alap adatlapján, mint amit onnan idézni szoktak: a SPY az Egyesült Államokban elsőként jegyzett ETF. Nem a világon.
Három évvel korábban, 1990. március 9-én a torontói tőzsde elindított egy alapot, amely pontosan azt csinálta, amit a mai ETF-ek. TIPs 35 volt a neve, és tíz évig kereskedtek vele.
A leghosszabb ideje kereskedett ETF és a legelső ETF ugyanis nem ugyanaz.
A három legrégebbi, ma is kereskedett ETF
Általában a harmadik helynél csúszik el a sor.
| Vállalat | Árfolyam | Változás % | Tőzsde |
|---|---|---|---|
| State Street SPDR S&P 500 ETF TrustSPY | 776,34 USD | −0,20 % | NYSEArca |
| State Street SPDR S&P MIDCAP 400 ETF TrustMDY | 716,91 USD | +0,32 % | NYSEArca |
| NEXT FUNDS Nikkei 300 Index Exchange Traded Fund1319.T | 750,10 JPY | +0,00 % | Tokyo |
| iShares MSCI Australia Index FuEWA | 29,65 USD | −0,30 % | NYSEArca |
Az árfolyamok tájékoztató jellegűek, késleltetettek.
Az árfolyamok élőben frissülnek. Mindhárom amerikai alap a NYSE Arcán van jegyezve, nem a NYSE-n vagy a NASDAQ-on.
A SPDR S&P 500 ETF Trust (SPY) 1993. január 22-én kezdte meg működését, az AMEX tőzsdén egy héttel később indult a kereskedés vele. Ma több mint 820 milliárd dollárnyi vagyont kezel, éves költsége 0,0945%. Indulása óta évi 10,80%-ot hozott, újrabefektetett osztalékokkal számolva.
A SPY árfolyama 1993 óta. A grafikon csak az árfolyamot mutatja — a teljes hozam ennél magasabb, mert az alap negyedévente osztalékot is fizet.
A SPDR S&P MidCap 400 (MDY) két évvel később érkezett. A trust szerződése 1995. április 27-i keltezésű, a State Street indulási dátumként május 4-ét adja meg. Az alap négyszáz közepes méretű amerikai vállalatot követ, éves költsége 0,23%, indulása óta évi 11,32%-ot hozott — vagyis valamivel többet, mint a SPY.
Az MDY árfolyama 1995 óta. A közepes vállalatok hosszú távon megverték a nagyokat, de mélyebb zuhanásokkal fizettek érte.
A NEXT FUNDS Nikkei 300 (1319-es kód) az a harmadik, amelyről nálunk nem esik szó. A tokiói tőzsdén 1995. május 29. óta kereskednek vele, vagyis három héttel az MDY után. A Nomura a Japánban elsőként jegyzett ETF-ként tartja számon, és a tokiói tőzsdén ez az egyetlen alap, amelynek jegyzési dátuma 2001 elé esik — a következő japán ETF-ek csak 2001 júliusában jöttek. Indulástól futó grafikont nem teszek mellé: a nyilvánosan elérhető adatok csak 2008-ig nyúlnak vissza.
Ki volt valójában az első: Toronto, 1990
A Toronto 35 Index Participation Units 1990. március 9-én kezdett kereskedni a torontói tőzsdén. A konstrukció megfelelt annak, amit ma egy ETF-től elvárunk: a trust fizikailag birtokolta az index harmincöt papírját, és a befektetési jegyeket egy megadott minimum fölött közvetlenül ezekre lehetett visszaváltani, nem pénzre. Az éves díj 0,05% volt, ami ma is megállná a helyét. 1996 szeptemberének végén az alapnak több mint 91 millió jegye és 2,5 milliárd kanadai dollár fölötti vagyona volt.
A tőzsde később egy második alapot is indított, a szélesebb TSE 100 indexre. 2000-ben a kettőt egyetlen alapba olvasztotta, amely ma XIU tickerrel fut: a befektetők február 28-án szavaztak, a felügyelet március 3-án döntött, az egyesülés pedig március első napjaiban ment végbe. A TIPs ezzel jogi értelemben megszűnt — és pontosan ezért nem bukkan fel a legrégebbi alapok listáin. Azok a listák ugyanis rendszerint úgy készülnek, hogy valaki sorba rendezi a ma is létező alapokat.
A tőzsde üzemeltetője óvatosan fogalmaz róluk. Egy 2020-as sajtóközleményben a világ első tőzsdén kereskedett alapjának nevezte őket, öt évvel később inkább a modern ETF prototípusának.
Két kísérlet, amely megelőzte
Az első kísérlet 1989-ből való, és nem volt alap. Az Index Participationst az amerikai értékpapír-felügyelet 1989. április 11-én engedélyezte, májustól három tőzsdén kereskedtek vele. Kétoldalú, lejárat nélküli szerződésekről volt szó: az eladó 150%-os letétet tett le, és negyedévente kifizette a vevőnek az osztalékok megfelelőjét, magukat a részvényeket viszont nem kellett birtokolnia. A konstrukció mögött tehát nem állt portfólió. A vég gyorsan jött — 1989. augusztus 18-án a hetedik körzet fellebbviteli bírósága kimondta, hogy határidős ügyletről van szó, amelyre a felügyeletnek nincs hatásköre, és megsemmisítette az engedélyt.
A második kísérlet közelebb járt. A SuperTrust 1990 októberében kapott felmentést, a nyilvános jegyzés 1992. november 5-én indult, vagyis két és fél hónappal a SPY előtt. A befektetési jegyeket két különböző, két tőzsdén forgó értékpapírra lehetett bontani, ami tájékozott befektetőknek szóló termékké tette, nem a nagyközönségnek valóvá. A trust ráadásul kezdettől határozott futamidejű volt, és 1995 novemberében lejárt.
Az ausztrál alap és tizenhat testvére
Az iShares MSCI Australia harmadik legrégebbi ETF-ként szokott feltűnni az összeállításokban. A dátum stimmel: 1996. március 12. Csakhogy ugyanazon a napon további tizenhat alap is elindult: a kezelő akkor WEBS márkanév alatt tizenhét alapot vitt egyszerre a tőzsdére, mindegyiket egy-egy országra. Kiragadni közülük épp Ausztráliát esetleges — a harmadik helyre ugyanolyan joggal pályázik Japán, Németország vagy Mexikó.
Az EWA árfolyama 1996 óta. A 2007-es csúcstól számítva az árfolyam kilenc éven át gyakorlatilag nem mozdult el.
Egy ilyen grafikonból évi 3,5% körüli hozam jön ki, és pontosan ezt a számot szokták az alap hozamaként közölni. Az ausztrál részvények viszont a legbőkezűbb osztalékfizetők közé tartoznak: a BlackRock a 2026. június 30-i adatlapon indulástól évi 7,67%-ot ír, az osztalékok újrabefektetésével. Harminc év alatt ez nagyjából a befektetett tőke háromszorosa és kilencszerese közötti különbséget jelenti.
Minél magasabb az osztalék, annál nagyobb a különbség az árfolyamgrafikon és az alap tényleges hozama között.
A SPY és az MDY nem szokványos alap
A két idősebb amerikai alap olyan jogi formában működik, amelyet a mai ETF-eknél alig használnak: unit investment trust. A tájékoztató megtiltja nekik az értékpapír-kölcsönzést, a hitelfelvételt, a tőkeáttételes kereskedést, a shortolást és a származtatott ügyletek tartását is.
A befektető szempontjából ebből két dolog következik. Az ugyanarra az indexre épülő versenytárs alapok a részvénykölcsönzés bevételéből fedezik költségeik egy részét, a SPY viszont nem — a valós lemaradás az olcsóbb versenytársak mögött tehát nagyobb, mint amit a puszta költséghányad sejtet. A tartott részvények osztaléka pedig a tájékoztató szerint kamatozás nélküli számlán ül a negyedéves kifizetésig, így emelkedő piacon az alap egy hajszállal elmarad az indextől.
Az MDY a klíringrendszeren keresztül kínál osztalék-újrabefektetést, a SPY tájékoztatójában ez kifejezetten nem szerepel, így azt a brókernek kell megoldania.
Mennyit keresett volna ezen a befektető? Így nem lehet kiszámolni
Az ilyen cikkekhez szinte mindig hozzátapad egy táblázat arról, hogy ha havonta félretett volna egy fix összeget, ma mekkora vagyona lenne. A számtan az ilyen kalkulációban stimmel. A baj azzal van, amit elhallgat.
Árfolyam. Az alapok dollárban vannak, a befektető viszont a saját pénznemében fizet be, tehát a teljes devizaeredményt ő viseli. Ha a hazai fizetőeszköz az adott idő alatt nagyjából negyedével erősödik a dollárral szemben, az évente 1,2 százalékpont körül vesz el a hozamból, a modellbeli végérték pedig körülbelül egyötödével csökken. A kimutatott „nyereség” negyedével esik, mert a befizetések összege ettől nem változik.
A hozamok sorrendje. Egyösszegű befektetésnél az átlagos éves hozam pontos, a sorrend nem számít. Rendszeres befektetésnél ez nem áll, mert minden befizetés a sorozat más-más szakaszára esik. Két azonos átlagú sorozat azonos befizetések mellett közel hétszeres eltéréssel is zárhat aszerint, hogy a jó évek előbb vagy később érkeznek.
Költségek és adók. A SPY költséghányada önmagában három évtized alatt két százalék körül vesz el az eredményből, az amerikai osztalék forrásadója további ötöt, és jön hozzá a bróker díja meg a devizaváltás árrése.
Egy ilyen modell száma ezért nem becslés, hanem egyetlen konkrét forgatókönyv — ráadásul véletlenül épp jobb annál, mint amilyen a valódi lefutások többsége. Aki tisztességesen akar összehasonlítani, a költségek részletes bontását megtalálja az ETF-ek költséghányadáról szóló cikkben, vagy kiszámolhatja őket a díjkalkulátorban.
Európa tíz évvel később csatlakozott
Az első európai ETF-ekre 2000. április 11-ig kellett várni. Akkor sorolta be őket a frankfurti tőzsde az új XTF szegmensbe — két alapot, az EURO STOXX 50 és a STOXX Europe 50 indexre. Mindkettő létezik ma is, csak már az iShares neve alatt. A londoni tőzsde két és fél héttel később követte, a svájci ugyanabban az évben.