Arra a kérdésre, hogy mennyit hoz az amerikai részvényindex, van egy szám, amelyik mindenhol felbukkan: évi tíz százalék körül. A szám igaz. Félrevezetővé az teszi, amit rendszerint nem mondanak hozzá — osztalékkal együtt értendő-e vagy anélkül, infláció előtt vagy után, és hogy egyáltalán hogyan néz ki egy olyan év, amelyben az index tényleg megcsinálja azt a tíz százalékot.
Az utolsóra meglepő a válasz. Ilyen év jóformán nincs. Az elmúlt harminc évből pontosan kettő zárt nyolc és tizenkét százalék között.
Mennyit hozott az index száz év alatt
A leghosszabb adatsor, amelyet az amerikai részvényeknél értelmesen használni lehet, 1926-ban kezdődik. Az index értéke akkoriban 12,65 pont körül mozgott. 2025 végén 6 845 ponton zárt.
Aki 1926 elején betett volna száz dollárt, és minden osztalékot mindig visszaforgatott volna az indexbe, 2026 közepén nagyjából 2,2 millió dollárnál tartana. Ez évi 10,5%-nak felel meg.
Csakhogy az 1926-os dollár és a 2026-os dollár nem ugyanaz. Az inflációtól megtisztítva a 10,5%-ból évi 7,3% lesz — továbbra is kiváló eredmény, de egyharmaddal alacsonyabb annál, ahogy az indexet árulni szokták.
És harmadszor: ha ugyanez az ember nem forgatta volna vissza az osztalékot, hanem elkölti, maga az indexszint csak nagyjából évi 6,5%-kal nőtt volna neki. A nem egészen négy százalékpontnyi különbséget nem a részvényárak emelkedése adja, hanem az újrabefektetett osztalék. Száz év alatt ebből lesz a végösszeg java, mert a többivel együtt kamatozik — újrabefektetés nélkül a száz dollárból nagyságrendileg ötvenezer lenne kétmillió helyett.
Ez a három szám — 10,5%, 7,3% és 6,5% — ugyanazt az egy indexet írja le. Csak abban különböznek, mit számolnak bele a hozamba. A legtöbb vita arról, hogy „mennyit is hoz az S&P 500”, valójában a definícióról szól.
Átlagos év jóformán nincs
Itt jön a leghasznosabb dolog, amit az átlaghozamról el lehet mondani: egyetlen év előrejelzésére semmit sem ér.
Vegyük az elmúlt harminc évet, tehát 1996-tól 2025-ig, és számoljuk ki az éves hozamokat osztalékkal együtt. Az átlag évi 10,4% jön ki. A 8–12%-os sávba viszont csak két év esett a harmincból — a 2004-es 10,88%-kal és a 2016-os 11,96%-kal. A maradék huszonnyolc máshol végzett, jellemzően jóval máshol.
Hat év volt veszteséges. A legrosszabb, 2008 37%-ot vitt el, a legjobb, 1997 33%-ot tett hozzá. Az időszak mediánja 15,9%, vagyis öt és fél százalékponttal magasabb az átlagnál — ami csak annyit jelent, hogy az egészet néhány év húzza le, azok viszont mélyen.
Az átlag száz évet ír le, nem egy évet. Aki azt várja az indextől, hogy minden évben tíz százalékot ír jóvá, ehelyett felváltva kap harminc százalékot és mínusz húszat.
Miért mondanak ugyanarról az indexről különböző számokat
Az osztalékon és az infláción kívül van még egy különbség, amit kevesen vesznek észre — számtani vagy mértani átlagról van-e szó.
Az elmúlt harminc év éves hozamainak számtani átlaga 11,9%. A pénz tényleges gyarapodása ugyanebben az időszakban viszont évi 10,4%. A másfél százalékpontos eltérés nem adathiba, hanem az ingadozás matematikai következménye.
Két éven látszik jól. Ha egy befektetés az egyik évben 50%-ot esik, a másikban 50%-ot emelkedik, a számtani átlag nulla, a pénz negyede mégis hiányzik: száz forintból ötven marad, ötvenből hetvenöt lesz. Minél jobban ingadozik az érték, annál nagyobb a rés az átlag és a valóság között.
A gyakorlati következmény egyszerű. Tervezésre csak az alacsonyabb, mértani szám használható. A számtani átlag annál jobban felülbecsli az eredményt, minél vadabb időszakot ír le.
Évről évre az elmúlt tizenöt évben
Az alábbi táblázat az index záróértékét mutatja minden év végén, és a változását két formában — osztalék nélkül, ahogy az árfolyamgrafikonon látszik, és az újrabefektetett osztalékkal együtt, ahogy a befektető megéli.
| Év | Index záróértéke | Változás osztalék nélkül | Változás osztalékkal |
|---|---|---|---|
| 2025 | 6 845,50 | +16,39% | +17,88% |
| 2024 | 5 881,63 | +23,31% | +25,02% |
| 2023 | 4 769,83 | +24,23% | +26,29% |
| 2022 | 3 839,50 | −19,44% | −18,11% |
| 2021 | 4 766,18 | +26,89% | +28,71% |
| 2020 | 3 756,07 | +16,26% | +18,40% |
| 2019 | 3 230,78 | +28,88% | +31,49% |
| 2018 | 2 506,85 | −6,24% | −4,38% |
| 2017 | 2 673,61 | +19,42% | +21,83% |
| 2016 | 2 238,83 | +9,54% | +11,96% |
| 2015 | 2 043,94 | −0,73% | +1,38% |
| 2014 | 2 058,90 | +11,39% | +13,69% |
| 2013 | 1 848,36 | +29,60% | +32,39% |
| 2012 | 1 426,19 | +13,41% | +16,00% |
| 2011 | 1 257,60 | 0,00% | +2,11% |
A két oszlop között évente nagyjából két százalékpont a különbség. Ez az index osztalékhozama — önmagában jelentéktelen, hosszú távon döntő.
Érdemes megnézni 2011-et is, amikor az index századra ott zárt, ahol kezdett. Osztalék nélkül nulla, osztalékkal két százalék.
Mit mutat valójában a száz éves görbe
A száz évet átfogó indexgrafikont rendszerint hagyományos függőleges tengelyre rajzolják. Így az látszik rajta, hogy a kilencvenes évekig szinte semmi sem történik, aztán jön a rakétaszerű emelkedés. Sokan ebből azt olvassák ki, hogy a részvények csak nemrég kezdtek rendesen fizetni.
Ez a benyomás nagyrészt a tengely műterméke.
Az S&P Composite index szintje minden év januárjában, osztalék nélkül, nominális árakon. A függőleges tengely minden osztása tízszeres. A megjelölt évek a legnagyobb zuhanások utáni mélypontok, a szürke sávok két hosszú pangó időszak.
Logaritmikus tengelyen, ahol ugyanaz a százalékos változás ugyanakkora magasságot foglal el, bárhonnan mérjük is, a meredek végből sokkal szelídebb emelkedő lesz. 1926 és 1986 között az index tizenhatszorosára nőtt — csakhogy a hagyományos tengelyen ez a szakasz egybeolvad a nullával, mert abszolút pontokban a maihoz képest elhanyagolható.
Ez azonban nem jelenti, hogy az index egyenletesen emelkedett volna. Két hosszú fennsík is látszik rajta. Az 1929-es januári szintje fölé csak 1953 januárjában került, tehát huszonnégy év után. 1969 januárja és 1982 januárja között pedig összesen 15%-ot tett hozzá tizenhárom év alatt. Mindkettő nominális árakon értendő; az infláció levonása után a hetvenes évek jóval rosszabbul festenek.
A kamatos kamat nem működik erősebben az utóbbi évtizedekben, mint a negyvenes években. Ugyanúgy dolgozik, csak jóval nagyobb alapon, ezért abszolút számokban összehasonlíthatatlan az eredménye. A görbe meredek vége nem annak a jele, hogy a mai piac gyorsabban nőne.
Hol számold ki a saját összeged
A „ha havonta háromezret félreteszel” típusú mintapéldák mindig idegen adatokra épülnek — idegen összegre, idegen időtávra és idegen várt hozamra. Hasznosabb a sajátodat behelyettesíteni.
Erre való a kamatos kamat kalkulátorunk, amelyben beállítod a havi befizetést, az időtávot és az éves hozamot, és látod, hogyan változik az eredmény. Ha az S&P 500 hozamát írod bele, inkább az infláció utáni hét százalékkal számolj, mint a nominális tízzel — különben a kalkulátor olyan pénzben adja meg az összeget, amelynek harminc év múlva más lesz a vásárlóereje.
A gyakorlati rész — hogy min keresztül vehető meg az index, és mely cégeknek van benne a legnagyobb súlya — külön szöveg témája. A néhány legnagyobb papírra jutó koncentráció ma magasabb, mint korábban volt.
Mi is az az S&P 500
Az index 500 amerikai vállalatot fog össze, amelyeket egy bizottság választ ki méret, likviditás és további szempontok alapján. Mivel egyes cégeknek több részvényosztályuk van, valójában 503 papírt követ. Az egyes cégek súlya a piaci kapitalizációtól függ, így a legnagyobb vállalatok hatnak rá a leginkább.
Érdemes tudni, honnan jönnek a száz évet átfogó adatok. Az index mai, ötszáz cégből álló formájában 1957. március 4-én jött létre. Előtte 1926-tól egy szűkebb, kilencven részvényből álló, naponta számolt index létezett, 1923-tól pedig egy még szélesebb, de csak heti adatsor. Amikor tehát a húszas évektől számított hozamokról esik szó, több index egymáshoz illesztett soráról van szó, nem száz évnyi ugyanolyan számításról.
Összegzés
Az S&P 500 átlagos éves hozama nagyjából 10,5% osztalékkal, 7,3% infláció után és 6,5%, ha az osztalékot nem számoljuk. Hogy melyik szám „a helyes”, kizárólag attól függ, mire kérdezel rá.
A pontos értéknél azonban fontosabb a körülötte lévő szóródás. Az átlag száz évet ír le, nem a jövő évet — és az elmúlt harminc évből csak két év került a közelébe. Aki rendszeres tízszázalékos kifizetést vár az indextől, olyasmit vár, amit a történelem soha nem szállított. Aki azzal számol, hogy az átlaghoz vezető út harmincszázalékos veszteséggel járó éveken visz keresztül, az adatokhoz igazította az elvárásait.
A cikk adatai az S&P 500 index záróértékein és az osztalékot is tartalmazó hozamváltozatán alapulnak, kiegészítve Shiller történeti sorával az 1988 előtti időszakra.